Istentől függve…

És hang hallatszott a mennyből: “Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”(Máté 3:17)

Ma reggel azon gondolkodtam, milyen fontos számomra, hogy mások mit gondolnak rólam. Rádöbbentem arra, hogy tényleg mennyire szeretném, hogy az emberek jó véleménnyel legyenek rólam. Ennek érdekében még akár bizonyos dolgok megtételére is hajlandó lennék. Szeretném, hogy az emberek értékesnek, barátságosnak, segítőkésznek, kedvesnek lássanak. Olyannak, aki megéli a hitét; aki minden dolgában állhatatos; akit nem könnyű kimozdítani nyugalmából; aki (majdnem) mindent tud… – és a pozitívumokat tartalmazó listát még sokáig lehetne folytatni.
Pontosan ezért nagyon is fáj, amikor mások rosszul beszélnek rólam, vagy ellenségesek velem. Ezt nem jól viselem…
Korábban még nem tudatosult bennem ennyire, mennyire is függök mások véleményétől. Egyes dolgok ugyanis csak akkor kerülnek napvilágra, illetve tudatosulnak bennünk, amikor próbára vannak téve. Ilyen a szomjúság is. Csak akkor ismerjük fel, milyen erősen szomjúhozunk a víz után, amikor vízhiányban szenvedünk. Vagy: a szarvasmarha köztudottan csordaállat; csak a saját fajtája között érzi jól magát. De ez csak akkor mutatkozik meg igazán, amikor elválasztják társaitól. Mindent megpróbál, csak hogy visszamehessen a csordához.
Velünk kapcsolatban is így van ez: Isten egy-egy éles helyzet kapcsán megmutatja nekünk azokat a dolgokat, melyeket még rendbe akar hozni az életünkben. A másoktól való függés is ide sorolható. Ennek hatására ugyanis sokszor kompromisszumokat kötünk a világgal, és már nem járunk olyan egyenesen a hit útján. Milyen sok fiatal keresztény kerül bele ebbe a csapdába! Milyen sok hívővel történt például az, hogy rossz személybe szerettek bele, és ez negatív hatással lett az életükre; alig tudnak visszatalálni Istenhez. Milyen sokan váltak Isten számára talán nem annyira jól használhatóvá – a rossz döntéseik miatt.
A mások véleményétől való túlzott függésből csak egyetlen kiút van: Legyünk szoros kapcsolatban Istennel, a mi Atyánkkal, és Jézus Krisztussal, a mi Megmentőnkkel. Mások véleményénél ugyanis sokkal fontosabb az, hogy Isten és az Úr Jézus milyen véleménnyel vannak rólunk. Inkább azt higgyük el, amit a Biblia ír rólunk, és amit az Úr Jézus közvetlenül nekünk mond: „Te az én szeretett, értékes gyermekem vagy. Az életemet adtam érted. Olyan vagy számomra, mint értékes gyémánt, ékkő, aranyrög. Sohasem foglak elhagyni, sem cserbenhagyni, sem megfeledkezni rólad. Nézd csak: markaimba metszettem fel nevedet. Még ha apád és anyád el is hagynának, Én akkor sem hagylak el téged! Még ha a hegyek és halmok meginognának és megrendülnének is, szeretetem akkor is változatlan marad.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy itt vagy velem! Köszönöm, hogy megtartasz, szeretsz, és örülsz nekem! Igen, Uram, nekem igazából az számít, hogy Te mit gondolsz rólam. Te vagy az én jó Pásztorom, aki nagyon jól gondot viselsz rám. Szeretnék még inkább ragaszkodni Hozzád, és Reád támaszkodni mindenben!

Bibliaolvasási részek: Zsidókhoz írt levél 3, 1 – 19

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/13/abhaengig-von-ihm-13-06-2016/.

Reklámok

Papokként Isten előtt…

Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki az Úr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok. (2Krónika 29:11)

Izrael népét hosszú időn keresztül elnyomták és rendszeresen kifosztották ellenségei. Ezékiás király idejében azonban újra megtisztították a Templomot, és elkezdtek áldozatokat hozni az egyedüli, igaz Istennek. A lévitáknak és a papoknak meg kellett magukat szentelniük, hogy meg tudjanak állni az Úr előtt, és bemutathassák az áldozatokat. Ezékiás király ideje alatt Izrael újra felvirágzott, és az Úr megvédte őket minden ellenségüktől. Nagy öröm és szabadság uralkodott Izrael földjén, mert a nép együtt, közösen imádta az Urat. Isten pedig érezhetően megáldotta őket.
Mi is Isten szolgái vagyunk, nekünk is az a feladatunk, hogy szellemi áldozatokat hozzunk az Úrnak, hogy a mi népünknek is jól menjen a sora. Kiválasztott és megszentelt bennünket az Úr; Jézus vére által tisztára mosott bűneinkből, és így meg tudunk állni a mindenható Istenünk előtt. Nem szabad tehát hanyagoknak és gondatlanoknak lennünk!
A nemzetünk sajnos tévelyeg. Mindenki csak a saját dolgai után szalad; az önös érdekek elérése céljából vesződik; hajszolja az anyagi javakat. A bűnök hangja hangos és erőteljes: “Bármit tehetsz, minden megengedett! Menj csak nyugodtan a saját kedvteléseid után! Nincsen se bűntudat, se bűnök; se Isten, se ítélet! Mi magunk vagyunk minden dolog mércéje! Gazdagok és hatalmasok vagyunk, a legerősebbek!” – és már inognak is az alapok.
Sötét viharfellegek gyülekeznek nemzetünk felett. Ezért mi, akik Isten népe vagyunk, ébredjünk fel! Ne legyünk többé hanyagok! Hozzuk a dicséret, irgalmasság, imádat és közbenjárás áldozatát Isten, a mindenható Bíró elé! Az Úr nem fogja mindvégig csendben tűrni a gaztetteket, hanem magasra fogja emelni az Ő igazságát, hogy igazságot, jogosságot és megtisztulást hozzon.
Isten Temploma ma nem más, mint az Úr Jézus egész Gyülekezete, illetve egyénileg minden egyes hívő. Az ima és a közbenjárás Istent cselekvésre sarkallja. Szinte kézzel fogható módon közel hozza Őt hozzánk. Az Úr el tudja hárítani az ítéletet, és meg tudja nyitni az emberek szemét arra, hogy észrevegyék és megbánják bűneiket. Az imádkozók pedig fel tudják tartóztatni és távol tudják tartani az ítélet kardját népünktől.
Jézus Gyülekezete olyan, mint Noé bárkája: mindenki, aki ide bemegy, megmenekül. Erős, biztos helyzetünk van itt. Jézus Krisztusban Isten erős, rendíthetetlen alapra helyezett minket; kiválasztott minket; Jézus vére által megvásárolt, megtisztított és megszentelt bennünket. A feladatunk, hogy a dicséret és közbenjárás szellemi áldozatával járuljunk az Úr elé. Ne csüggedjünk: az Úr ma is itt van velünk! Egyedül csak Nála van igazi öröm, békesség, örvendezés és hála mindenkor. Igen, biztos menedékünk az Úr; ma is Őbenne rejtőzünk el.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy kivontál engem a sáros fertőből. Megmentettél, megszabadítottál, megtisztítottál és meggyógyítottál. Téged imádlak, magasztallak és dicsérlek; a Te szent Nevedet akarom megismertetni embertársaimmal. Segíts, hogy tudjak értük ma is imádkozni és közbenjárni. Könyörülj rajtam, Uram!

Bibliaolvasási részek: Zsidókhoz írt levél 2, 1 – 18

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/12/priester-vor-gott-12-06-2016/.

Az Úrral együtt…

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! (Ézsaiás 41:13)

Életünk során valamilyen nehézségben szinte mindig részünk van: jó néhány nagyobb és számos kisebb nehézséggel szembesülünk. Ha az egyik gond megoldódik, jönnek más egyéb problémák. Néhányunk számára ezek igen fárasztók és elcsüggesztők. De ennek nem kell így lennie! Hiszen az Úr a mi Istenünk, aki bizonyosan elvezet minket a célig. S az Úrnak csak olyan tervei vannak, melyek biztosan sikerülni fognak!
A problémákat Isten nem azért engedi meg, hogy azokat önerőből, egyedül  oldjuk meg, vagy, hogy büntessen minket. Hanem azért, mert erőssé akar tenni bennünket lélekben és hitben. Hiszen megígérte nekünk: Én megsegítlek.
Így biztat bennünket az Úr: Ne félj! – és e biztatás alapja az, hogy Ő valóban itt van velünk. S ha az Úr velem van, akkor ugyan mitől is kellene félnem?
Ha a problémánk igen-igen nagy, akkor is nyugodtan hivatkozhatunk az Úrra: Uram, segíts, ahogyan megígérted! És Ő segíteni is fog. S a dolgok kimenetele a következő lesz (16-os igevers): Te pedig ujjongani fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével. Ha Ővele együtt járunk, s az Ő oldalán vagyunk, akkor ez a győzelem reánk is vonatkozik!
Olykor a gyermekeim is szembekerülnek olyan nehézségekkel, melyeket nem tudnak maguktól megoldani. Ám ekkor jövök én, az édesapjuk, kézen fogom őket, és így szólok: Gyere, majd együtt megoldjuk; ne aggódj, segítek! – és erre ők újra felbátorodnak, és buzgón nekilátnak feladatuknak. Apával együtt – igen, akkor bizonyosan sikerülni fog.
Így van ez a mi mennyei Atyánkkal is. Ezért hát keressük minden reggel az Úr szent arcát. Igyekezzünk azon, hogy mindig az Úr közelségében maradjunk. Ne egyedül és saját erőből menjünk át a napokon. Fogjuk meg ma is az Úr kezét, és Vele együtt győzedelmeskedjünk a mai nap felett is. Minden munkálkodásunkat az Úrral együtt végezzük el, és életünk „művét” az Ő segítségével alakítsuk ma is. Az Úr az, aki mindig bátorsággal és lelkesedéssel tölti el szívünket.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te csakugyan mindig itt vagy velem! Köszönöm, hogy nem egyedül kell mindennel megbirkóznom, hanem Veled együtt oldhatom meg az életem ügyes-bajos dolgait. Te vagy az én Segítőm, Barátom és Megmentőm!

Bibliaolvasási részek: Zsidókhoz írt levél 1, 1 – 14

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/11/zusammen-mit-ihm-11-06-2016/.

Jézus bennem…

Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit minden erejével… (2Thesszalonika 1:11)

…hogy megdicsőüljön a mi Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őáltala a mi Istenünk és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből (12-es igevers).
Milyen jó, hogy minden kegyelemből van! Nekem csak annyit kell tennem, hogy az Úr rendelkezésére állok, és meghallom szavát. Ő az, aki bennem megvalósítja beszédét. Én ugyanis nem tudok békességet adni a szívemnek. S hiába erőlködök azon, hogy örömöm legyen. Jó cselekedetet sem tudok egyedül véghezvinni, sem hitet „kifejleszteni” magamban. Csak az Úr tudja ezeket kimunkálni bennem.
Milyen jó és megnyugtató, hogy mi ketten, együtt, meg tudjuk ezt valósítani – Krisztus bennem, és én Őbenne. Az Úr átformál engem a saját képmására, és így mások meglátják Őt bennem és rajtam keresztül. De mindez az Úr érdeme, nem az enyém! Amit viszont nekem kell tennem: igyekeznem kell azon, hogy szerénységben és alázatban maradjak mindig, és hogy teljes mértékben Istentől függjek. S fontos az is, hogy keressem az Urat már jókor reggel, a személyes csendességemben, majd aztán napközben és esténként, séta, vagy autóvezetés közben, munkavégzés közben – mindig és mindenhol. Ekkor pedig az Úr is megteszi a maga részét: szól hozzám, vezet, betölt Szent Szellemével, hitet ad nekem bizonyos dolgokkal kapcsolatban, békességet a stresszesebb időszakokban, és örömöt a munkámban. Elvégzi bennem azt is, hogy meg tudjak bocsátani – saját magamnak, és az ellenségeimnek is. Igen, az Úr Jézus így tud folyamatosan kiformálódni az életemben.
Mi többet kívánhatnék annál, hogy az Úr Jézus megdicsőüljön bennem, és hogy a hit útján egyre inkább előre tudjak haladni? Mi többet kívánhatnék annál, hogy majd egy napon Jézus ezt mondja nekem: Jól van, jó és hű szolgám, helyesen cselekedtél? Mennyire szeretnék Jézusért munkálkodni, és megdicsőíteni Őt az életemmel!
Mindez Isten kegyelme által történik. Igen, az Úr megcselekszi bennem az Ő beszédét.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te bennem élsz. Köszönöm, hogy kegyelmed által az életem a Tiédhez lesz hasonló. Én magamtól hiába is erőlködnék – ez nem lenne más, csak görcsös próbálkozás. Milyen jó, hogy bensőséges közösségben tudok lenni Veled a személyes csendességem időszakaiban, és Te munkálod a szívemet, és valósággá teszed bennem beszédedet. Milyen jó, hogy minden egyedül csak a Te kegyelmedből van!

Bibliaolvasási részek: Filemon 1, 1 – 25

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/10/jesus-in-mir-10-06-2016/.

Pénzsóvárság és szabadság…

Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. (Példabeszédek 11:24)

Erna néni már sok éve egyedül él. Néha hallani, ahogyan a lakásában jóízűen nevetgél egy-egy újabb, saját viccén. Délben odaülteti a babáját az asztalhoz, és együtt ebédelnek. Erna néni ugyanis enyhén értelmi fogyatékos. A többi ember társaságát kerüli, és visszavonultságban él. Életét nem osztja meg senkivel, a saját világába zártan tengeti napjait…
Ismerjük a szólást: A megosztott fájdalom már csak fél-fájdalom. Vagy: A megosztott öröm kétszeres öröm. Ez alatt azt értjük, hogy minden, amit másokkal megosztunk, valójában megkétszereződik ahelyett, hogy megfeleződne. A pénzzel és egyéb dolgokkal kapcsolatban ezt az alapelvet mi sokszor nehezen értjük meg. De Istennél a dolgok másként működnek, mint ahogyan az emberi logikánk diktálná. Mindent – csakugyan mindent -, amit megosztunk másokkal, azt Isten valójában megduplázza.
Vannak, akik minden hónapban nekiülnek és kiszámolják, mennyi tizedet kell fizetniük, és mekkora anyagi áldozatot kell hozniuk a gyülekezet számára. Kötelességtudóan kikalkulálják. Isten pedig „kötelességtudóan” megáldja őket, de valahogyan ez az egész nem annyira teljes szívből és túláradó módon történik.
Ennél a hozzáállásnál ugyanis sokkal jobb az, ha mindig készek vagyunk megosztani másokkal javainkat. Isten sohasem csak a „kötelező részünket” adja, hanem bőségesen megáld. Nem takarékoskodik, nem fukarkodik, sohasem zsugori, semmit sem tart magának vissza, és sohasem gondol arra, hogy a rossz időkre tartalékot halmozzon fel. Az Úr mindig, mindent ad.
S a dolgaink megosztása természetesen nemcsak az anyagi javainkra vonatkozik (de a pénzünkre is kiterjed). Osszuk meg hát mi is másokkal az egész életünket, örömünket, hitünket, reményünket, javainkat – egyszerűen mindent. Ekkor az Úr meg tudja nyitni a menny zsilipjeit, és elhalmoz minket mindazzal, amire szükségünk van, sőt, még annál többel is megáld.
Ha Isten nekem naponta 10.000 dollárt adna, az túl sok lenne. A többiek irigyek és féltékenyek lennének. Mások megpróbálnák kinyomozni a titkomat, és könyveket írnának az anyagi sikerhez vezető, ezen új “módszerről”. Összességében véve mindez nem lenne jó hatással az emberekkel való kapcsolatomra. Túl magasan hordanám az orromat; eluralkodna rajtam a büszkeség.
Jobb tehát, ahogyan most vagyok: megelégedve mindennel, amit Isten ad. Hálás szívvel örülök mindenért. Ha sokra lesz szükségem, erősen hiszem és tudom: Isten majd azt is megoldja. Nagyon örülök, hogy az Úr nekem örömet, szeretetet, barátokat, elfogadást, békességet, nyugalmat, munkát és hasznos tevékenységeket ad; s hogy a hétköznapjaim kisebb dolgaiban is mindig megsegít.
Igen, az Úr megadta, hogy meg tudjam osztani a dolgaimat másokkal, és nem félek amiatt, hogy nekem túl kevés maradna. Az Úr szabaddá tett a kapzsiságtól, egoizmustól, a takarékosságnak álcázott fösvénységtől, és az anyagi csődtől való rettegéstől. Olyan jó, hogy többé már nem kell megélhetési félelmekkel küszködnöm! Az Úr ettől is megszabadított.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te rendkívül adakozó vagy: örömmel áldottál meg sok-sok mindennel. Köszönöm, hogy szívesen megosztod velünk a Te jó dolgaidat. S köszönöm, hogy én pedig nyugodt szívvel, bármiféle rossz érzés nélkül elfogadhatom ezeket. Igen, Uram, Te mindent megosztasz velem. S én pedig szeretném a Te ajándékaidat továbbadni, megosztani másokkal, mert a Te jó, mennyei ajándékaidra mindenhol igen nagy szükség van!

Bibliaolvasási részek: Titus 3, 3, 1 – 15

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/09/geiz-und-freiheit-09-06-2016/.

 

Krisztus hangja…

Az én juhaim hallják az én szómat… (János 10:27)

Az Úr Jézus nemcsak szeretné, hogy halljuk az Ő hangját, hanem tényszerűen közli is: Halljuk Őt. Persze nem azt érti ezalatt, hogy a füleinkkel halljuk Őt. Egy ilyen „audiovizuális” élmény csak ritkán adatik meg. Másmilyen hallási módról beszél itt az Úr.
Amikor például a Bibliát olvassuk, Isten szól a szívünkhöz. Egy-egy igevers mintegy megszólít minket, megérinti szívünk húrjait, és rádöbbenünk: Isten szól, és valamit akar mutatni.
Olykor Isten másokon keresztül is küld üzenetet. Gyakran használja ezt a módot. Egy-egy igehirdetés vagy könyv hirtelen úgy szól hozzánk, mintha maga Isten beszélne.
Isten használ prófétai ajándékkal bírókat is, hogy szócsövei legyenek. Olykor rajtuk keresztül ad üzenetet egy-egy konkrét helyzetben. De fontos, hogy önállók legyünk, és ne szolgáltassuk ki magunkat semmilyen „prófétának”. Az Úr ezért is szeretné, hogy a másoktól, vagy a saját szívünkből származó beszédeket mindig jó alaposan megvizsgáljuk, mielőtt bármit is döntő fontosságúnak fogadnánk el.
Az Úr mindig pozitív, építő módon szól; amikor helyreigazít, akkor azt szeretetteljesen teszi, oly módon, hogy annak elfogadása nem okoz számunkra nehézséget. Isten célja az, hogy felépítsen, megerősítsen, vigasztaljon, felbátorítson és megszabadítson minket.
Az ellenség hangja ellenben kárhoztat, elítél, rossznak és kicsinek láttat minket, emlékeztet a kudarcainkra… összezavar. S ez a hang igen hangos, ezért tudatosan vissza kell szorítanunk, nem szabad hallgatnunk erre. Inkább várjunk arra, hogy Isten halk, szelíd hangját meghalljuk. Idővel elég tapasztalatunk lesz ebben, és jól meg fogjuk tudni különböztetni a bennünk szóló két hangot.
Néha az is megesik, hogy nem halljuk Isten válaszát, jóllehet többször is kérdezzük Őt. Ekkor lehet, hogy a választ korábban már elmondta, de nekünk az nem tetszett; vagy az Úr azt szeretné, hogy magunk hozzunk döntéseket. Végül is, az Úr barátai és munkatársai vagyunk, és nem pedig rabszolgák, avagy marionett-bábuk. Ne félj a hibázástól! Hiszen az Úr mindig felettünk tartja az Ő szent kezét, és megragad minket, ha szükséges.
Mi azonban az Úr hangja ellen néha sajnos megkeményítjük szívünket. Ez rossz. Túlzottan megszokottá válnak számunkra az igehirdetések, énekek és a Biblia is – többé már nem tudnak hozzánk szólni. Hideg keresztényekké válunk; azt gondoljuk: Isten amit akar, azt mind megcselekszi – ó, mindezt már olyan jól ismerjük…
Mikor szólt hozzánk legutoljára az Úr? Hetekkel és hónapokkal ezelőtt? Ha ez a helyzet, akkor a mi részünkről történt hiba, mert az Úr igenis szeret beszélni gyermekeivel – de ezek szerint, legalábbis látszólag, mi nem annyira. Ez a megkeményedés odáig vezethet, hogy akár még a Krisztussal való kapcsolatunkba is kerülhet. Ha észrevesszük, hogy fennáll ez a veszély, rögtön bánjuk meg hozzáállásunkat, és keressük az Urat teljes erőnkből. Vagy netán bűnök álltak volna közénk és az Úr közé? Akkor el ezekkel a bűnökkel!
Az Úr szavai élet számunkra. Hogyan tudnánk örömteli hívő életet élni, ha többé már nem halljuk az Urat? Ha többé már nem beszélünk Vele?

Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te mindig vársz rám, amikor eljön a személyes csendességem ideje. Köszönöm, hogy szívesen vagy velem közösségben. Megtisztítod szívemet, és erőt adsz napjaimhoz. Szent kezedbe veszel, és átkísérsz a napokon, az életem minden egyes történésén. Uram, olyan jó, hogy Te itt vagy velem!

Bibliaolvasási részek: Titus 2, 1—15

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/08/seine-stimme-08-06-2016/.

Dús legelőkre tereli juhait…

Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. …Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. (Ezékiel 34:11, 16)

Isten nagyon is jól látja, hogy juhai közül soknak nincs megfelelő legelője. Éheznek az Isten élő beszédei után. Nem találják a vizek melletti, csendes helyeket, ahol szívük megnyugodhatna, és ahol lelkük élő vizet ihatna. Sok keresztény emiatt egyfajta vegetáló lelki életre kényszerül.
Isten azonban azt akarja, hogy ez ne így legyen! Ő maga küldte el hozzánk az Úr Jézust, a mi Főpapunkat, lelkünk Legfőbb Pásztorát.
Nem feltétlenül a magas teológiai végzettség tesz igazi pásztorrá – hanem maga Isten hív el és tesz képessé erre némelyeket. Isten nyáját azonban sajnos sokan kihasználják. Vannak olyan vezetők, akik szeretik, ha vasárnaponként elől állhatnak, és közhírre tehetik bölcsességüket. Büszkék a tudásukra és ékesszólásukra. Mások visszaélnek a pozíciójukkal, és céljuk csak az, hogy anyagilag jól bebiztosított, nyugodt életük legyen – és nem igazán törődnek a nyájjal. Inkább csak azt szeretnék, mindenki hagyja őket békén. Megint mások csak a pénzeket gyűjtik be, hogy jól menjen soruk. A pénzsóvárság mindig is Isten Királyságának az egyik nagy ellensége volt.
Az Úr Jézus, a mi Főpapunk, azonban olyan pásztorokat hív el, akik valóban szíve szerint valók. Krisztus Testébe, az Egyházba Isten belehelyezett pásztorokat, tanítókat, evangélistákat, prófétákat és apostolokat. Az Úr maga igazolja és erősíti meg elhívásukat, azáltal, hogy tekintéllyel ruházza fel őket. Ők az igazi pásztorok, akik szívvel-lélekkel síkra szállnak az Úr nyájáért, mint ahogyan azt Jézus is bemutatta a saját élete példájával.
Nem jó, ha engedjük, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket. Inkább keressük meg az Isten szíve szerint való pásztorokat! Menjünk oda, ahol a lelkünk számára dús legelőt és élő vizet találunk, és ahol lelkünk számára megtaláljuk a megnyugvás helyét! Szellemi emberek vagyunk, és ezért szellemi táplálékra és Szent Szellemmel betöltött vezetőkre van szükségünk.
Az olyan embereket, akiket még nem ragadott meg az Úr Szent Szelleme, nem tudjuk elfogadni, mint Isten-adta tekintéllyel rendelkező szellemi vezetőket. Gondnokok és egyéb feladatokat ellátó személyek lehetnek ugyan a gyülekezetben, de szellemi vezetők bizonyosan nem. Isten ugyanis olyan vezetőséget, amely nem áll az Ő Szent Szelleme irányítása alatt, nem igazol és erősít meg.
Nekünk, keresztényeknek, szükségünk van otthonra, közösségre – az Isten gyermekeinek nagy családjára, akik között Jézus uralkodik. Ekkor tudunk igazán kivirágozni, és ekkor tudjuk megtalálni helyünket a hithősök között. Az Úr Isten pedig bőséges táplálékot ad nekünk; kövér, zsíros legelőkre terelget – hogy erősek, bátrak, örvendezők lehessünk, és könnyedén, Istenbe kapaszkodva élhessük napjainkat.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy Te mindig gondoskodsz rólam! Még a nagy szárazságban is megelégítesz javaiddal. S azt szeretnéd, hogy ne csak elegendő, hanem bőséges táplálékot találjak. Te vagy az én Pásztorom – köszönöm, hogy mindig oda terelgetsz, ahol dús legelők, éltető vizek várnak, és örömteli, vidám közösség is. Köszönöm, Istenem!

Bibliaolvasási részek: Titus 1, 1—16

Forrás: https://franklitauen.wordpress.com/2016/06/07/fette-weide-fuer-seine-schafe-07-06-2016/.